Vasárnapi iskola
Konfirmandusok
Egyletesek

2005 február közepe óta kisebb nagyobb kiesésekkel rendszeresen működik a vasárnapi iskola, vasárnaponként az istentisztelet ideje alatt. Az első kérdés amit ennek kapcsán fel szoktak tenni az, hogy miért pont istentisztelet ideje alatt? Miért ne mehetne a gyermek a szüleivel a templomba, aztán külön mehet vallásórára is? Ennek egyszerű, általuk megfogalmazott válasza van: ,,a pap bácsi/néni prédikációjából nem sokat értettem” (értsd: semmit). Éppen ezért el kell mondani az ő szintjén. És természetesen vasárnap, hiszen ez a nap erre hivatott. S ha már istentiszteleti idő van nem árt minél hamarabb megszokni azt!

Az első évet leginkább az ismerkedés, a barátkozás jellemezte. Megismertük egymást, kerestük a  helyet, ahol rendszeresen találkozni tudtunk és természetesen rengeteget játszodtunk. Az alapokat tanulgattuk: bibliai történeteket, imádságokat, önmagunkat. Nem volt kérdés, hogy van-e értelme ennek az egésznek vagy nincs. A minden heti jelenlét egyértelmű válasz volt bárki kételkedésére. Az első évet egy nyári táborral tetőztük, ami azóta hagyománnyá nőtte ki magát. A tábor lényege összegezni a tanultakat, bővíteni, ismételni, pótolni azt, ami kimaradt.

A második vasárnapi iskolás évet (2005/2006) az ünnepeknek szenteltük. Tulajdonképpen az évköri rendet próbáltuk megtanulni, azt a rendet, amelyre nagyszüleink még nagyon jól emlékeznek s nevelhetnének minket abban, ha a nagy szabadságunkat ez nem sértené... Minden hónapot külön megtanultunk, aztán a nyári táborban összegeztünk. Úgy érzem egy nagyon jól sikeredett év volt ez!

A sorban következő évre (2006/2007) csendesebb, lelkibb dolgok hárultak.  A fő kérdés az volt, hogy Melyek a mi igazi lelki értékeink? Minden hónapban egy – két tulajdonságot vettünk nagyító alá, azt jártuk körbe, ismertük meg és próbáltuk magunkévá tenni.(pl. lelkiismeret, szabadság, szeretet, alázat, stb.) Nagyon sok esetben merültek fel felekezeti kérdések, ún. ,,unitárius problémák”, azért is mert ebben az évben a legtöbb vasárnapi iskolás egyben konfirmandus volt. A nyári tabor a szertartások megtanulására épült. Minden napra jutott egy, ezeket bárki eljátszhatta a templomban papként, kántorként, menyasszonyként vagy akár konfirmandusként. Úgy érzem ezen a héten tanultuk meg igazán az évi anyagot. :)

Az idei év nagy kérdése számomra az volt, hogy lesz-e aki jöjjön vasárnaponként? Elmentek azok, akik rendszeresen jártak – hála Istennek jó helyre: a templomba, mert önállő tagok ők már. De boldogan mondom a körforgás nem állt meg! Vagyunk és folytatjuk!
Az idén Jézussal foglalkozunk bővebben, életével és leginkább tanításaival.

,,Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is aképpen cselekedjetek.” (János:13,15)

Újvárosi Katalin