Életrajz

Elődök a székelyderzsi lelkészi szolgálatban

Prédikációk

Imádságok

a feleségem Újvárosi Katalin
kislányom: Dorottya
együtt a család

A 13-as számot igen kevesen szeretik, amikor pedig pénteki nappal társul, akkor egyenesen rettegnek tőle. Nekem igen kedves szám, péntekkel társulva pedig meghatározza az életemet. Mondhatnám azt is, hogy szerencseszámom, vagy azt, hogy a kettő együtt égi Atyánk áldásával az 1978. esztendőben egy nagyon jó csillagállással társult, mert azon esztendő mérleg havának 13. napján megszülettem.

Székelyudvarhelyen jöttem a világra, ezért mindenki onnan valónak tart. Szüleim a kommunista rezsim gyárépítő idejében faluról indultak a városba szerencsét próbálni. 1977-ben kötöttek házasságot, majd sikerült szert tenniük egy tömbház lakásra, azok közül, amelyeket ketrecszerűen akkor épített a rendszer, hogy a föld mellől gyárakba üldözött munkaerőt legyen hol tárolnia.

Amennyi időt lehetett mégis falun töltöttünk, néhány évvel utánam született húgommal a szünidőket rendszerint a nagyszülőknél ujjongtuk végig.

Apám a firtosi tündérvilág völgyében meghúzódó kicsiny szabad-székely faluból Énlakáról indult életpróbáló útjára; anyám Bözödkőrispatak szalmafonatos világából vonult be a városba. Abban a bizonyos tarsolyban, amelyből az ember újjáépíti magát ennek a két székely falunak a lelkisége rejlik. Az énlaki tündérek őseink történelmét, mese és mondavilágát szerettették meg velem; a kőrispataki szalmadíszekkel a természettel együtt élő és alkotó ember szépségét ismertem meg.

Ezt a lelkiséget nagyon jól ápolta általános iskolás történelemtanárom Vofkori Gyuri bácsi, aki keresztkérdéseivel észrevétlenül késztetett helytörténeti kutatásokra.

Énlaka kapcsán elsőként a sokat emlegetett Tamási Áron novellarészlet villan be: „Énlaka felett a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés!” Sápítozó magyar testvérek a globális rendszerben nagyon sokszor meglovagolták ezt az üzenetet és amikor ingyen kenyérért sírtak, mindig ezt tűzték zászlójukra.

A Gondviselés mégsem halt meg. Nem is fog meghalni, ameddig legalább egy olyan ember él, aki a tündérvilágot lelkében hordozza.

1993-ban az általános iskola elvégzésével a Székelykeresztúri Unitárius Kollégiumban tanultam tovább, ahol Fekete János történelemtanár-igazgató segítségével csak erősödött bennem nemzetemnek és történelmének szeretete.

1997-ben érettségiztem és még ugyanazon esztendő októberében sikeres felvételi után beiratkoztam a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karára, ahol 2002-ben kispapi-, 2004-ben nagypapi vizsgát tettem.

2002-ben a kispapi vizsga letétele után püspöki kihelyezést nyertem a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség segédlelkészi állására. Két istenáldotta esztendő után sokkal inkább otthonomnak érzem Sepsiszentgyörgyöt, mint a mára már emberileg, politikailag és egyházilag is leprostituálódott, székely fővárosnak nevezett Székelyudvarhelyt.

Tudom, hogy most néhány érvnek kell következnie arra nézve, hogy miért vált Szentgyörgy otthonná számomra.

Az első ok a feleségem Újvárosi Katalin, a Székelymuzsnai Unitárius Egyházközség lelkésznője. Feleségem anyai ágon Homoródalmásról származik és azt is tartja szülőfalujának. Szülei szintén a kommunista rezsim idején vándoroltak Sepsiszentgyörgyre, így a város és annak szeretete is meghatározta életét. Mi tagadás, ez a „háromszéki ragaszkodás” hatással volt rám is. Annyira, hogy ma már azok, akik nem ismernek rólam feltételezik azt, hogy háromszéki vagyok.

A második ok maga a hely és a helyet éltető ember. Két év ottlétem alatt nagyon jó emberekkel sodort egy helyre a Gondviselő, akik közül többen ma is a barátaim. Vannak közöttük idősek, középkorúak és egészen fiatalok, akik először a „tanítványaim” voltak.

A hely kapcsán nem feledkezhetem meg az unitárius közösség szakrális helyéről, a templomról. Minden szent helynek más és más a kisugárzása. Az ember bárhová lépjen be soha nem ugyanazt érzi. A sepsiszentgyörgyi templom kívülről merev formája igen meleg belsőt takar. Modern és kényelmes berendezése nem nyomja el a szent jelenlétét, sőt melegségével segíti a szent jelenlétre való ráhangolódást. Nagyon megszerettem és minden ott elvégzett szertartás élmény volt számomra. Életem párjával, amikor egymás eljegyzésére készültünk nem tudtunk a templomnál jobb helyet találni.

Azt hiszem ízelítőként ennyi elég abból, hogy miért szerettem meg Sepsiszentgyörgyöt.

Égi Atyánk 2004. esztendője fordulópont volt az életemben, életünkben. Párommal abban az évben kötöttünk házasságot Székelyudvarhelyen a Belvárosi Unitárius Egyházközség templomában. Miután ő is befejezte teológiai tanulmányait, püspöki kihelyezést nyert Székelyudvarhelyre, kórházlelkészi minőségben. Engem a Belvárosi Unitárius Egyházközség vezetősége hívott meg segédlelkésznek.

Fél esztendőt voltunk lelkészek Székelyudvarhelyen. Tapasztalatokban gazdag fél esztendő volt.

2005 áprilisában a Székelyderzsi Unitárius Egyházközség tagjai hívtak meg lelkészüknek, feleségem püspöki áthelyezést nyert Székelymuzsnára. Hazaérkeztünk.

Már „itthon” született meg 2005. november 22-én kislányunk Dorottya. Magyarabbul: Isten ajándéka.